2016. november 4., péntek

Andriska

Volt iskolám nagy piros téglás épülete mellett sétáltunk , ujjainkat összefonva nevetgélve beszélgettünk. Egyszer csak Dorka toppant elém nagy kiáltással, ekkor már megláttam az egész családot, Dorka rögtön csivitelni kezdett nekem arról, hogy mit készített művészeti órán legutóbb. Andris szokás szerint csak téblábolt, leguggoltam hozzá: -Szia Andriska! Emlékszel rám? Én vagyok a Bori néni, tudod, ott voltam veletek egy ideig az oviban. Válaszul félszeg bólintásokat kaptam. -Emlékszel, mennyire örültem neki, amikor nem aludtál el az ebédlő asztalnál? Na, erre felcsillant a szeme, s rám mosolygott: -Igen! -Mondjak még valami vicceset? Ezt a nagy medvét itt mellettem is Andrisnak hívják..bár lehet, hogy ha már ilyen nagyra nőtt, nem is kéne Andrisnak hívni, csak Andrásnak. Halk kuncogás fogadta a bejelentést, Dorka is felnevetett. Úgy szeretem ezeket a gyerekeket is...

2016. november 3., csütörtök

Főzés

A főzésben az egyik legkedveltebb pillanatom, amikor a megfőtt tésztáról leöntöm a forró vizet a lefolyóba. Megnyitom a hideg vizet mellé, s a két hőmérsékletű víz találkozása heves gőzként száll az arcomba, s párásítja be szemüvegem. A mosogató bádog alja pedig a nagy hő hatásra dobbant egyet. Ez a legjobb!

Ábránd

Érthető meglepődés és kíváncsiság ült ki a többiek arcára. Eddig nem volt alkalmuk megismerni egy barátomat sem. Pedig volt jópár. Ők is tudták. A „nagycsalád”-ig mégsem jutott el egyikük sem. Izgultam egy kicsit. Néhány hőn szeretett unokatestvéremtől már előre felkészültem a piszkálásokra.  Persze, ez a meglepődés és kíváncsiság nem egyidejűleg ült ki az arcokra, ekkora forgatagban ahányan voltunk, annyi fele figyeltünk. Éreztem rajta is, hogy egy kicsit feszült, izgul. Ennek ellenére mosolyogva rázott kezet, osztogatott az arcokra puszikat és csevegett el a rokonaimmal. Nagyon büszke voltam rá, hogy ő a párom, és azokban a pillanatokban még intenzívebben éreztem, mennyire szeretem. Ahogy Petivel beszélgetett, Őrá mosolyogtam, úgy éreztem, ragyogok mellette. Petitől különösképp számítottam a piszkálódásra, de szerencsére, néhány arra tett megjegyzésen kívül, hogyan képes elviselni, laza beszélgetést folytattak le. Benitől és Dávidtól is megúsztuk, vajon ez átmeneti állapot vagy csak egyszerűen megérezték, mennyire fontos nekem?