Andriska

Volt iskolám nagy piros téglás épülete mellett sétáltunk , ujjainkat összefonva nevetgélve beszélgettünk. Egyszer csak Dorka toppant elém nagy kiáltással, ekkor már megláttam az egész családot, Dorka rögtön csivitelni kezdett nekem arról, hogy mit készített művészeti órán legutóbb. Andris szokás szerint csak téblábolt, leguggoltam hozzá: -Szia Andriska! Emlékszel rám? Én vagyok a Bori néni, tudod, ott voltam veletek egy ideig az oviban. Válaszul félszeg bólintásokat kaptam. -Emlékszel, mennyire örültem neki, amikor nem aludtál el az ebédlő asztalnál? Na, erre felcsillant a szeme, s rám mosolygott: -Igen! -Mondjak még valami vicceset? Ezt a nagy medvét itt mellettem is Andrisnak hívják..bár lehet, hogy ha már ilyen nagyra nőtt, nem is kéne Andrisnak hívni, csak Andrásnak. Halk kuncogás fogadta a bejelentést, Dorka is felnevetett. Úgy szeretem ezeket a gyerekeket is...